Israel Galván - Budapesti fotók

Éberling András fotói a március 16-i előadásról.

A táncos profi(l)ból

Zsonglőrködik a testével.

Israel Galván tegnapi előadása során, úgy az első húsz perc elteltével, egyszer csak azt vettem észre, hogy tátva van a szám. Gyorsan becsuktam, de az ámulatból azóta sem sikerült teljesen felocsúdni.

Persze nem is kell. Mindenki, aki látta, másfél óra alatt olyannyira aklimatizálódott az aranykorhoz, hogy azóta is abban él. Hogyan lehet valami egyszerre tradicionális és formabontó? Drámai és vicces? Robotbalett és féktelen bulerias? Kőkeményen technikai, de mégis légiesen könnyed? 2005-ben a határok feszegetéséért, körbetáncolásáért és mégis a gyökerekbe kapaszkodó koreográfiáiért megkapta a Premio Nacional de Danza díjat, (kb. nemzeti táncdíj) a spanyol kulturális minisztériumtól "Creación" kategóriában.

A most hazánkba érkezett Aranykor (La edad de oro) koreográfiája is ebből az évből származik, az év flamenco előadása lett, és azóta rekordot döntve Galván több, mint 200 alkalommal táncolta el. Természetesen a koreográfus elme nem bírja megállni, hogy ne változtasson, de a lényeg ugyanaz. "Úgy tekintek rá, mint egy lakásra, amelyben a bútorokat kicsit mindig változtatja az ember" - mondja róla Galván. "De mindig ugyanazt a levegőt lélegzed." A siker kulcsa, Galván szerint, a szerénység: csupán egy gitáros és egy énekes kíséri, akik ugyanolyan fontos részei a shownak, mint a táncos. Ennek (egyik) jele, hogy a gázsit is igazságosan harmadolják. Ők is magukénak érzik az előadást, lélegzetelállító szólóik után mosolyogva kortyolnak a közönség egészségére a vastaps alatt. David Lagos énekes és Alfredo Lagos gitáros olyan természetesen egészítik ki a lélegzetelállító szólókat, mintha egyetlen egész lélegezne a színpadon. (Ez lenne az aranykor? A tökéletes egység a zenében, táncban?) Az interjúban, amit Galvánnal olvastam, a színpadi munkáról meglepően szerényen nyilatkozott: "Azt akarom, hogy az előadás jó legyen. Ez egy csapatmunka. Sokszor kérek a zenészeimtől tanácsot a színpaddal kapcsolatban. Nagy tudásúak és intuitívebbek, mint sok színházi szakember." "A legfontosabb a kommunikáció. Mindenki hozzáad valamit"
Az Aranykorban számomra az egyik legnagyobb élmény az energia volt. Akárhány youtube videót nézhetek, a színpad dinamikája egyáltalán nem jön át. Hogy ez nem csupán koreográfia, hanem hang, hangerő, súly, párbeszéd.

Flamencoelemeket újrahasznosító egyiptomi.

A másik nagy élmény, szintén kevéssé youtube-kompatibilis, a tér: a hatalmas színpad mintha egyetlen sík lett volna, ahol a táncos mindig profilban mozog, zsonglőrködik a testével, mint az ókori egyiptomiak. Szerettem, amikor három nagy lépéssel átszelte a színpadot (balról jobbra vagy jobbról balra), majd valamilyen őrült flamencoelemeket újrahasznosító hipergyors mozgás következett, oldalnézetből. Amikor szembe fordult, megtisztelve éreztem magam, és felsóhajtottam: rám nézett! (Na ná!) Ha szembe fordult és felhúzta a szemöldökét, elaléltam. Ha szembefordult, és elhúzta a száját (a jobb kezével, balra), fel kellett locsolni.

Azt írtam az előbb, síkká vedlett a színpad: és már hallom is az ellenérveket, hogy nem is így volt. De így volt, csak távolról sem ilyen egyszerűen. A színpad egyszerre szolgált írógéptengelyként, és egyszerre mozgatta meg az oldalsó, hátsó holttereket. A kreatív térhasználat ugyanolyan védjegye Galvánnak, minta dekonstruált flamenco testtartás, a hasraesős ugrások, a nyitott tenyerű robotikus kínáló mozdulatok,vagy a madárrá változás. A színpadi térben nem a megszokott teatralitással, de nagyon is teátrálisan bánik.

Összegyűjtöttem pár ezzel kapcsolatos videót:
Először is egy keveset nézett érdekesség: egy boxringben táncol, az énekesek boxkesztyűben. Link. És hát valóban, a box nem a tánchoz hasonló izommunka, koreográfia, koncentráció és szórakoztatás?

Rám nézett!

Másodsorban egy 2007-es videó, ahol semmi sem igaz azokból a mondatokból, amelyeket fentebb a térről írtam: Galván egy kerek táncterű elég rosszul megvilágított stúdióban táncol, ebszolúte nem a profilra van kihegyezve a koreográfia. Ami még furcsa, igen, azt hiszem használhatom ezt a szót, az az, hogy a tangos és a bulerias elemei nincsenek az Aranykorhoz hasonló mértékben darabokra szedve és újra összerakva: a táncok szinte már hagyományosnak mondhatók, könnyen felismerhetőek, klasszikusba hajlanak. Link.

Ez a videó azért lehet sokkoló többek számára, mert itt Galván bő nadrágban táncol. Mentségére szóljon, hogy 1998-as felvétel.

Végül ebben a videóban megnézhetjük őt az asztal tetején, majd pedig lisztben táncolni.

Pastora

A napokban zárult jerezi fesztiválon tegező viszonyba kerülhetett a közönség Pastora Galvánnal. A táncosnő 2010-ben a leginnovatívabb előadás díját kapta a Sevillai Flamenco Biennálén, idei, saját magáról elnevezett, őszintén örvénylő műsorától pedig tombol a közönség. A "szakma" pedig gondolkozik (tombolás közben persze), hogy a tradicionális és a modern milyen mértékben mosható össze, s hogy eme összemosások közepette mennyire láthatóan kell megőrizni határvonalukat. A kritika, amit olvastam, Israel Galván koregográfiájának számlájára írja a határfeszegetéseket, ellenben én úgy látom, mit érne a koreográfia, ha nem azonosulna vele az előadó, ha nem párosulna hozzá az előadói személyiség.

Egyedül a szépérzékem időzik az előadás képein egy kicsikét. Őt nehezebb meggyőzni - nem a miniszoknya, nem a rószaszín kötény, nem a fodrok, nem az otthonka, hanem ezek összhatása miatt. Aztán valahogy elkezdek túllátni a ruhán. Pastora lerúgja a babacipőt, és ezzel engem tökéletesen meggyőzött: magával ránt a bulerias. Tegezz te is bátran.

Link a videóhoz.

Israel Galván Jerezben

Nem maradunk le mindenről! A Jerezi fesztivál internetes tévécsatornája rendszeresen közzétesz ízelítőt a legjobb programokból. Mivel Israel Galván egy hónapon belül nálunk is aktuális, gondoltam, az ő videóját megosztom. 

Táncfilmek a Művész moziban

Nem flamenco, ugyan, de tánc, elsősorban francia filmeken, angol közvetítéssel. És ingyen.
Helyszín tehát a címben is említett Művész mozi, az időpont március 5-6-7. Jegyeket február végén már lehet kapni.

Idemásolom a részletes programot, de van egy link is.

Március 5. 19h
Jiri Kylian – memoires Oubliettes
2011
angolul, francia felirattal
In English and French
52 perc
Rendező/Director : Don KentÍrta/Author : Christian Dumais-Lvowski
Gyártó/Produced by: ARTE, Bel Air Media SYNOPSIS

A 64 éves Jiri Kylian nemzedéke egyik legkiválóbb koreográfusa, több mint 100 darab fűződik a nevéhez, ezek közül jó néhány repertoáron van a világ legismertebb táncközpontjaiban, operáiban. Hiába a nemzetközi hírnév, mindeddig nem készült életét és munkásságát feldolgozó dokumentumfilm. Ehhez persze az is kell, hogy valaki annyira visszahúzódó legyen, mint Kylian…De most az egyszer a kamerák elé állt.


Március 6. 19h
Ravi Shankar, l'extraordinaire leçon
2010
angolul, francia felirattal
in English with French subtitles
52 perc
Rendezte/Directed by Fréderic LeclairÍrta/Writing credits: Said Assadi, Fréderic LeClair, Bernard Toumois
Gyártó/Produced by: ARTE, Camera Lucida Productions

Különleges dokumentumfilm az indiai zene legendás nagykövetéről, a leghíresebb indiai szitárjátékosról, Ravi Shankarról, aki a múlt század ötvenes éveitől hihetetlen energiával, invencióval és kitartással népszerűsítette az indiai zenét szerte a világon. A filmben nemcsak részleteket láthatunk utolsó, párizsi fellépéséről, hanem tanúi lehetünk annak is, hogyan , hogyan tanította, képezte szitárjátékossá lányát Anoushkát.



Március 6.

Wayne McGregor, une pensée en mouvement
2010
angolul, francia felirattal
in English with French subtitles
52 perc
Rendezte/Directed by:  Catherine MaximoffOperatőr/Camera: Samuel Dravet
Gyártó/Produced by: Les Films du Présent

Wayne McGregor, a világhírű angol koreográfus, nem  réved a múltba, nem dédelgeti korábbi sikereit, hanem folyamatosan kísérletezik, továbbgondol, kutat. A róla szóló film ennek a különleges, szenvedélyes és ragályos kreativitásnak ered a nyomába. McGregor kísérletének tárgyai a táncosok, akik egy laboratóriumban egy neurológus irányításával maguk is kutatókká lesznek…



Március 7. 19h
Danser Ravel et Debussy
Thierry de Mey filmje
Gyártó/Produced by ARTE
60 perc

Három koreográfia Ravel és Debussy zenekari műveire. Ravel zenéjére (Lúdanyó meséi) a több mint hatvan szereplő, táncos  segítségével megelevenednek az erdő fái, …A természet költészete, mesék, tündérek, szörnyek.

A Kazahsztánban, a sivatagban, ahonnan már visszahúzódott az Aral tó, forgatta hihetetlen fényviszonyok és homokvihar közepette de Mey az  Egy faun délutánját Anne Teresa De Keersmaeker koreográfiájára, felidézve Nizsinszkij-féle ős-változatot. Ravel La valse-ára pedig Thomas Hauert és társai improvizáltak a brüsszeli háztetőkön.

Példamutatás az Oxford szótárban

Kérek minden olvasót, üsse fel az igencsak vaskos és alapos Oxford Advanced Learners Dictionary-t a ROOT szónál. Ez online is igen könnyen és időtakarékosan megtehető, csak erre kell kattintani.
És akkor most tessék bogarászni.

Ma, amikor egy teljesen más, és természetesen sokkal unalmasabb ügy okán ezt a szócikket tanulmányoztam, nem tudtam nem felvillanyozódni az egyik példamondat által (hogy ilyen szép frappáns angol mondatszerkesztést is alkalmazzak):

Idézem:

4 [countable, usually plural] the origin or basis of something 
Flamenco has its roots in Arabic music.


Az élet a legváratlanabb helyeken nyomokban flamencót tartalmazhat! Tessék nyitva tartani szemet, fület. :-)

 

Tanuljunk a legjobb tanártól.

Rám talált egy videó, amin a még igencsak kisgyerekformájú Farruquito táncolni tanul. Farrucotól. Valószínűleg minden tanár ilyen lelkes tanítványról álmodik, aki ennyire hibátlanul érzi a compast.
És aki ilyen tündérien számol tizenkettőig. Link.

Más puro

Csodálom ezeket a képeket...

Egy világjáró fotókiállítás részei voltak, a Prohibido el cante-nak, vagyis a Tilos az éneklésnek. A Franco korszak kocsmabeli feliratai hatástalanok: médiumot és művészeti ágat váltva is érezzük ezeken a képeken, hogy a flamenco nem az az érzés, amelyen bármilyen tiltás úrrá lehetne.
Ámuljatok ti is.

Antoñita La Singla, Barcelona, 1962

Jerez-de-la-Frontera, 1989

1956

Granada 1950

Mario Maya 1983

Barcelona 1955

El Farruco és Carmen Segura, Sevilla, 198

Fabula Rasa

Amióta csak meghallottam a címet, azon gondolkoztam, hogy mi köze a flamencónak Locke-hoz. Aztán úgy döntöttem, feladom a filozofálást, és tiszta lappal indulok neki az előadásnak: ott majd kiderül, milyen jelentőséggel bír ez az egy betű eltérés.

Magával ragadó lendülettel indul az előadás, a három táncospár három kapcsolat- vagy személyiségtípusnak megfelelően visz színre a lehetséges kapcsolat- vagy személyiségdinamikák közül hármat - ahogy azt a beharangozókban is olvashatjuk. (Itt van az egyik.) Ugyanitt olvasom, hogy irodalmi adaptációról van szó, egy női szerző novellái ihlették a jeleneteket  - kíváncsi is lettem, milyen lehetett az az írott anyag, amely ennyire üt a színpadon, de sajnos amint megnyitom a belinkelt blogot, lefagy a számítógép...

Az irodalom ezúttal cserbenhagy, térjünk is vissza a filozófiához. Tabula rasa. Fabula rasa. Mondjuk, hogy ami most jön, az tiszta mese? A különböző plakátvariációk nagy kontrasztokkal, szinte monokróm színvilággal nekem már túl tiszták, túl letisztultak, kórházian sterilek is. Vagy egyszerűen csak arra kívánnak felkészíteni, hogy a mostani mese nem a kalandok üveghegyén túl, hanem inkább Samuel Beckett kiürített színpadán játszódik?

Egzisztencialista flamencomese, erősen feminin fókusszal- tetszik. Azért a három (király)lány (egyetlen alkotó egyetlen életének három különböző kivetülése?), az eltáncolt/videóban megmutatott három sors, és a nekik rendelt három fiú, akikkel a viszontagságok utáni záróképben megnyugtató összhangban perdülnek táncra némiképp közelít még a népmesék varázsához. Az időnként a falakon és a szereplőkön táncoló fények és minták is varázslattal töltik meg a teret.

Egyébként meg ott van a sors. A sors leginkább videón jelenik meg, a táncosok feje fölött, amibe beleszólás leginkább annyiban van, hogy integetni lehet neki. (Ez az integetős rész tetszett talán a legjobban. Milyen egyszerű. Milyen sok.) A három főszereplő (király)lány történetét kis filmek által ismerhetjük meg: erre a videós ívre van van felfűzve egy fogaskerekűs álmodozás, melyet a kiszolgáltatottságból való bizonytalan felemelkedés meséje követ, és egy boldog kapcsolat ígérete zár le. Videó és színpad kölcsönhatásáért én külön rajongok, amolyan álom az álomban egy-egy ilyen film. És milyen szépek a vignettáló szegélyű részletek! Egyedül a második videót éreztem túl hosszúnak, repetitívnek: és akkor újra befesti...  Tehetetlen a néző is, akárcsak a megjelenített lány.
A videókhoz mindhárom alkalommal a főszereplő lány szólója kapcsolódik, csodálatos koreográfiák. Ezek azok az alkalmak, amikor levetik végre a (királylány) egyenruhát, és egyéniségként jelennek meg. Ahogy egy barátnőm megfogalmazta: olyan jó tökéletesen kivitelezett mozdulatokat látni a színpadon, kecsességet, flamencós eleganciát.

Egyedül a fiúkat hiányoltam. Jó, jó, női fókusz, de akkor is keveset szerepeltek. Hát nem a férfiak miatt van minden baj? :-) Látni akarjuk a bajok forrását. Mintha a rendezés kicsit bizonytalan lenne a férfiak körül. A plakátok a flamenco és a néptánc kölcsönhatását ígérik, de itt a (férfiakban megtestesített) néptánc elnyomásban van. Pedig milyen nagyszerűen működnek a közös jelenetek, amikor mind a hat táncos a színen van, mozog, él. Remekül illik egymáshoz ez a kétféle mozgás, a lehetőségeket ezúttal kicsit kiaknázatlannak érzem. Reméljük, ennek az előadásnak a nyomdokain újabb koreográfiák is születnek a flamenco és a néptánc fúziójára.

Fabula Rasa: koreográfia, rendezés: Bajnay Beáta. Táncosok: Böröcz Petra, Juhász Zoltán, Kiss Gergely, Lengyel Szabolcs - Micsi, Nagy Bernadett, Urbán Henriett. Jelmez: Bencsik Andi - LaBiandi. Videotechnika: Hosszú Gábor - YettermanFilm. Állókép: Naphon.

Elég korán kezdeni

Esteban Albión jerezi fotós flamencofotóiból több is látható itt: http://estebanperezabionfotografo.blogspot.com/2011/09/la-fiesta-de-la-buleria.html

Inhof Katalin a Spinozában

Szombat este (2012. jan. 21.) ismét meg lehetett nézni Inhof Kati társulatát a Spinoza Színházban. Ismét, hiszen ez a kicsi színház körülbelül másfél havonta műsorára tűz flamencót. Kiváló ez a hely: az ember a szorosan pakolt széksorok között furakodik, pakolgatja a lábát, ami sehogy sem fér el, s közben tologatja a széket, hogy ellásson az előtte levő válla felett, de azért ne takarjon ki mindent a mögötte ülő elől. Mindezek kitöltik a nézőtérre beengedés és a teátrális 10 perc késés időközét. Ha pedig véletlenül a fenti műveletek közepette gyomorba találjuk könyökölni a szomszédunkat, akkor még kapcsolatot teremteni is lehet.

1. A színpad

Erről a kicsi, zsúfolt nézőtérről merednek a kíváncsi szempárok a táncos felé. Na ná, a színpad is aprócska, két táncos (egyál)talán nem is férne el, bata de colában táncolni pedig a mikrofonállványok helyzetének mindenkori precíz figyelembevételét kívánja. Persze láttam én már ezen a színpadon bata de colás guajirát, kerülgetett is a szívroham mindvégig. Leendő nézőknek írom, hogy a színpad elrendezése folytán a jobb oldali széksorból látni jobban a táncost, és a bal oldaliból inkább a zenészeket. Akikkel teljesen tele van a színpad, hiszen most két gitáros is játszik, Nick Palmer és Bank Dénes, továbbá ott van még Nyári Gergő a cajónján, és Kallai Nóra a csellója mögött. 

2. A zene

A zene remek. A mostani előadás zenei betétei a könnyűzene felé nyitnak. Ha az ember igyekszik úgy helyezkedni, hogy egyszerre mindkét gitárost lássa, minden egyes másodpercben rácsodálkozhat arra, hogy mennyire más ez a két jellem, és mégis ugyanazt a flamencót játszák. Az egyik színész és izgága, a másik komoly és mosolygós (igen, egyszerre.) A cselló remekül illik a flamencóhoz, egyszerre lesz tőle drámai és lágy a légkör. Fogalmam sincs, ezt hogy csinálja... Főleg a rumbában tetszett a hangszer és a táncos párbeszéde. Valamiért az interneten szinte kizárólag farrucát kísérő csellóról lehet videókat nézni, holott bármilyen palosban elképzelhető, ha kreatív a csapat. 

3. A tánc

Ezt a Spinoza Színházat táncelőadásokra találták ki. Mármint a közönség szempontjából: a nézőtér szinte egybeolvad a színpaddal, a nézők együtt tartják vissza a lélegzetüket, a táncos mozdulatai megtöltik a teret. Ehhez nyilván jó táncos is kell, erős színpadi jelenléttel. Egy klasszikus gitárdarab után lépett Kati a színpadra egy tarantóval. Drámai, ütős kezdet. Ezt éles váltással egy bulizós tangó követte, vidáman, kacéran, nyitottan. Általános farruca-elfogultságom ellenére azt mondhatom, ez a szám tetszett szombat este a legjobban. A zenészek duókkal és szólókkal szórakoztattak bennünket, közben egy táncolt sequiriya során ismét komolyra fordultak a dolgok. Nagy erő van ebben a táncban. Az est végén aztán én is megkaptam a farrucámat, amelyet egy rövid bulerias fiesta követett. El tudtam volna még nézni-hallgatni a társulatot egy darabig. 

A képnek semmi köze a cikkhez.

Mióta Bergson megkülönböztette az objektív és a szubjektív időt, mindannyian tudjuk, 50 percet sokféleképpen lehet értékelni: ha hóesésben késik a busz, akkor hosszú, de ha Inhof Katit kell nézni táncolni, akkor rövid. Ha vizsgatételeket kellene még gyorsan elsajátítani, akkor rövid, ha intenzíven táncolni kell, akkor hosszú.

Amit hiányoltunk

- Nyári Gergő tablaszólóját. Jó, jó, volt helyette cajón, de akkor is.

- Kicsit több palmast.

- Még több buleriast!

Ami nagyon megfogott

- Hogy a kikötődött cipőfűző egyáltalán nem lehet akadály.

- A táncos ruhái, a rafinált minták és rétegek.

- A cselló és a tánc együtt.

Linkelek nektek egy alegrias, mert bár az nem került előadásra szombaton, az is nagyon szép tánc :-).

Flamenco bútorok

Van az üres színpad, fekete, poros, tág tér.
Van a színpad zenekarral háttérben, változó számú gitáros, énekes. Széktámlák csillogása a reflektorfényben.
És van a gazdag díszlet, amiben versenyezni kell a tárgyakkal a figyelemért.

És időnként, (talán van, aki azt mondja: rendszeresen) előkerül egy-egy bútordarab, ami már nem díszlet, hanem az előadás fontos eleme, alkotója,  meghatározója.

Leggyakrabban természetesen szék.

Lehet szemérmes hokedli is, letakarva illedelmesen.

Lehet zongoraszék agyaggal.

Lehet óriási hintaszék.

Lehet asztal.

Lehet azonosítatlan multifunkcionális IKEA-darab, melyre tetszés szerint homok szórható.

Lehet szekrény.

És lehet koporsó is.

A nap fotója - Rocio Molina

Bantu flamenco

a Timbila Muzimba együttes

Hamarosan színpadra kerül egy magyar néptánccal ötvözött flamenco-előadás. Tele van az internet mindenféle fúziós videókkal, épp itt volt az ideje, hogy a magyar néptánccal való találkozás is létrejöjjön. (Vagy ha volt is ilyen korábban, itt az ideje egy újabb szeánsznak.)
Amíg várunk, ajánlom mindenkinek szeretettel a flamenco és a bantu világzene keresztezésével létrehozott izgalmas videót. Link.
Nem tehetek róla, de megint egy Daniel Navarro videó... Akit érdekel, a 2010-es Mozambiki program több részletét is kibogarászhatja.
Mindegyikben közös: Danielt akkor szeretjük a legjobban, ha facsarni lehet az ingét.