Pastora

A napokban zárult jerezi fesztiválon tegező viszonyba kerülhetett a közönség Pastora Galvánnal. A táncosnő 2010-ben a leginnovatívabb előadás díját kapta a Sevillai Flamenco Biennálén, idei, saját magáról elnevezett, őszintén örvénylő műsorától pedig tombol a közönség. A "szakma" pedig gondolkozik (tombolás közben persze), hogy a tradicionális és a modern milyen mértékben mosható össze, s hogy eme összemosások közepette mennyire láthatóan kell megőrizni határvonalukat. A kritika, amit olvastam, Israel Galván koregográfiájának számlájára írja a határfeszegetéseket, ellenben én úgy látom, mit érne a koreográfia, ha nem azonosulna vele az előadó, ha nem párosulna hozzá az előadói személyiség.

Egyedül a szépérzékem időzik az előadás képein egy kicsikét. Őt nehezebb meggyőzni - nem a miniszoknya, nem a rószaszín kötény, nem a fodrok, nem az otthonka, hanem ezek összhatása miatt. Aztán valahogy elkezdek túllátni a ruhán. Pastora lerúgja a babacipőt, és ezzel engem tökéletesen meggyőzött: magával ránt a bulerias. Tegezz te is bátran.

Link a videóhoz.